Szuperexpressz-vonattal csempészték célba a győztes madarakat egy kínai galambröptető versenyen.
Ez a cikk 168 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Tejesdobozokba rejtette és szuperexpressz-vonattal jutatta célba madarait, majd besöpörte a dobogós helyekért járó pénzjutalmat két férfi egy sanghaji galambröptető versenyen, amelynek szervezői később lebuktatták a csalókat, akik felfüggesztett börtönbüntetést és pénzbírságot kaptak.
Az eset még 2017 áprilisában történt. A verseny a Honan tartománybeli Sangcsiuból indult, a cél a nagyjából 750 kilométerrel arrébb, a kelet-kínai tengerpart középső részén fekvő Sanghajban volt.
A két elkövető, vezetéknevükön Kung és Csang már nagyjából egy évvel a verseny előtt megkezdte az előkészületeket. A postagalambokat egy honani és egy sanghaji etetőpontnál nevelték, hogy a madarak otthonosan mozogjanak a területen.
A honani rajtnál a két férfi átadta a galambokat a szervezőknek, ám a madarak ahelyett, hogy Sanghajba repültek volna, a tartománybeli etetőponthoz szálltak.
Ott tejesdobozokba rejtve tették fel őket a Sanghajba tartó szuperexpressz-vonatra, majd a célvonalnál szabadon engedték őket, bezsebelve az első négy helyért járó, összesen több mint egymillió jüan (40 millió forint) pénznyereményt.
A Legal Daily nevű kínai napilap szerint azonban a madarak versenyideje sokakban gyanakvást keltett és a verseny szervezői elkezdték kivizsgálni az ügyet.
A két férfi megpróbálta eltussolni a bűncselekményt azzal, hogy
megölte a madarakat és visszaadta a pénznyereményt,
ám már túl késő volt, az illetékes sanghaji bíróság három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte őket csalásért.
Kungnak továbbá 30 ezer, Csangnak 20 ezer jüan pénzbüntetést kell fizetnie. A napilap szerint a két férfi azzal is megsértette a versenyszabályzatot, hogy egyévesnél idősebb madarakkal nevezett.
A pénznyereményről való lemondás miatt Kungnak és Csangnak nem kell letöltenie a börtönbüntetést, ha nem követnek el további bűncselekményt.
A galambröptető versenyek nagyon népszerűek az idősek körében Kínában, ahol Sanghajt tekintik a sport modern kori otthonának.
A madarak sebessége az adott táv függvényében változik, de egy versenygalamb nagyjából 150 kilométer per órás sebességgel tud repülni, ami gyors ugyan, de nem elegendő egy szuperexpressz-vonat lekörözéséhez.
forrás:origo.hu
vándorsólyom lecsap a galambokra
forrás.facebook
az Amerikai elnök is szereti a levegő akrobatáit
forrás:theonion.com
http://angliaimagyarradio.com/postagalambokkal-merik-londonban-a-legszennyezettseget/
https://www.youtube.com/watch?v=GrkuPrvHbbo
hogy lehet ennyi galamb elpusztulása egy helyen egy időbe?
| fióka etetése házilag |
 |
| GPS-es galamb |
 |
| GPS-es galambok útvonala |
GPS-es galambok csapadban
 |
| hogy meg ne fázzon |
A 2002-es év Nyugat Európában
Így, az év vége felé az újságok és a TV, mérleget készítenek az elmúlt esztendõrõl. Sajnos, ez többször zárul negatív, mint pozitív eredménnyel…és bizony, ez a galambászatban sincs másképp. Nézzünk tehát vissza néhány fontosabb eseményt, ami 2002-ben történt. Nem mondhatnám, hogy túlzottan boldoggá tennének, de a rossz hír is hír, és nem futhatunk el elõlük.
2002. május 12.
Ez az a nap, amit a holland galambászok nem fognak elfelejteni! 2002. május 12. A TV kora reggeli adásában külön mûsorideje van a galambászoknak, ahol bemondták, hogy aznap nagyon erõs mágneses sugárzást mértek a Föld légkörében. Ezért nagy óvatosságra intették, a rendezõket, galambok feleresztésénél. De az idõjárás nem adott okot semmilyen aggodalomra, jó volt a látótávolság, és nem esett az esõ. Ezért, szinte minden tartományban kiadták a start engedélyt és megtartották az aktuális versenyt. „Ha ilyen idõben nem versenyzünk, akkor mikor?”- kérdezgették néhányan. „Mi baj történhet?”
Néhány órával késõbb már másképpen gondolták… Abban a kerületben, ahol én is versenyzek, egy 73 km-es rövidtávú verseny volt kitûzve, az öreg galambok részére. Azt gondoltuk, hogy minden galambunk otthon lesz kb. 55 perc múlva, de mekkorát tévedtünk! Még öt órával a feleresztés után is vártak díjak a nyerteseikre, ami bizony azt jelenti, hogy a galambok 2/3-a még a 15km/órás sebességet sem érte el. Úgy tûnt, mintha 1000 km-rõl versenyeznénk, nem pedig 73 km-rõl. Még a legidõsebb galambászaink sem tapasztaltak elõtte ilyen eseményt! Szóval lelkiekben már készültünk a hatalmas veszteségekre és egy olyan versenyszezonra, amely már az elején el lett rontva. De mi is történt a legnagyobb meglepetésünkre?! Hét órás repülés után minden galamb hazaérkezett 15 perc alatt. Tehát nem lett veszteség, mégis, egy meglehetõsen furcsa eredmény született. De miért is furcsa? Az ilyen versenyeken mindig ugyanaz a történet: a megbízható, jó galambok késnek, a bajnok galamboknak gyenge eredménye lesz, és a sereghajtók, akik mindig késnek, most díjakat nyernek.
De azóta, egyetlen galambász sem nevet, ha azt hallja, hogy mágneses kisugárzás van a levegõben.
Felejthetetlen
Június elsõ hétvégje ismét felejthetetlen élményekkel gazdagította a galambászokat. Legalábbis azokat, akik, Tipes rendszerrel versenyeznek Hollandiában.
Reggel, amikor a rövidtávú versenyrõl megérkeztek a galambok, az egyik galambász telefonált a másiknak és azt mondta, hogy a rendszer nem regisztrált egyetlen galambot sem. Akik elõször észrevették a hibát, azt gondolták, hogy a bekosarazásnál történhetett a probléma, de aztán kiderült, hogy az egész országban egyetlen galambot sem regisztrált ez a rendszer.
Sajnos én is elmondhatom, hogy milyen rosszul érzi magát az ember, amikor megérkezik a kedvenc galambja, majd ránéz a rögzítõ rendszerre, ahol meg az van kiírva: „Nem érkezett még madár.” Mivel a holland galambászok 25%-a használja ezt a rendszert, el lehet képzelni, hogy micsoda fejetlenség uralkodott azon a napon a galambászok körében! Káromkodtak, morogtak. „Mit tegyünk most?” – ez volt a nagy kérdés.
Persze azok a galambászok, akik Tipes-szel versenyeznek, szerették volna töröltetni ezt az utat, a másik tábor pedig pont az ellenkezõjét akarta elérni.
Nagy volt a zûrzavar, mivel egyes klubbokban szinte mindenki Tipes rendszert használ, más klubbokban szinte egyetlen versenyzõ sem és persze ezek egy kerületben versenyeznek. Németországban és Belgiumban a Tipes rendszert használóknak semmi gondjuk nem volt a versenyzés során, tehát felmerült a kérdés, hogy mit történhetett?
Késõbb aztán kiderült, hogy az újonnan fejlesztett szoftver volt a hibás! Felcserélte a dátumot és Június 2.-a helyett, Február 6.-át jelzett. (02-06/06/02)
A belgák is
Persze a belgáknak is voltak emlékezetes napjaik 2002-ben! A Nemzeti Bajnokságban kiírt Bourges-i út elõtt két héttel, Orleansból katasztrófa verseny volt. A galambok egyharmada elveszett, közöttük számos Ász és bajnok galamb is. Az ok az idõjárásban keresendõ, de a java még csak ezután jött. Szeptemberben a La Sourterraine volt bejegyezve a naptárba (kb 550 km-res verseny). A galambokat csütörtökön kosarazták be és két nappal késõbb kellett volna õket engedni. De a kedvezõtlen idõjárás miatt újból és újból elhalasztották a startot. A sajtó szenzációt szimatolt. Az újságok és a TV minden figyelmét azokra a szegény galambokra irányította (mintegy 20 000-ren voltak) akik bekosarazván, már 6 napja várták az indulást. Erre már az állatvédõk is felszólaltak, tehát megint a negatív hírek között szerepelt a galamb sport. Bár volt néhány galambász, aki egyáltalán nem volt pesszimista. A barcelonai versenyre emlékeztettek, ahol szintén egy hétig vártak bekosarazva a galambok. A többiek nem értettek ezzel egyet, mondván: „ A barcelonai versenyt a tapasztalt öreg galambok számára rendezik, ezzel szemben ezek a fiatalok nem tudják majd teljesíteni a távot, mert az izomzatuk elmerevedik, és a madarak pedig stresszben vannak. Ha mégis, ennek ellenére megrendezik a versenyt, nagyon nagyok lesznek a veszteségek! „
Végül, miután a galambok egy teljes hétig voltak kosárban, elengedték õket. Sok galamb el sem indult, el sem hagyta a feleresztési helyet. Valóban, a verseny nagy veszteségekkel ért véget, és „végre” a sajtó is talált egy okot, hogy teljesen lehúzza a postagalamb sportot. Ezt írták: „ A postagalamb sport egy nagy cirkusz, amit abba kellene már hagyni…Néhány lap a címoldalon hozta ezt!
Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy néhány galambásznak megérkeztek a galambjai, míg mások hatalmas veszteségeket szenvedtek. Természetesen a galambok egészségi állapota volt az a tényezõ, ami miatt ekkora különbségek lehettek. Bár azért meg kell jegyeznem, hogy Hollandiában ez soha nem fordulhatna elõ. A szállító jármûvek visszatérnek, ha nem tudják felengedni a galambokat.
Akik vonattal szállítják a galambokat, azok számára nincs visszaút, ezért a belgák azt tervezik, hogy a jövõben megszüntetik a vonattal való szállítást.
Németország
Egy másik rossz hír Németországból érkezett és ez valóban annak is számít! Évek óta a galambászok többsége nem tudja a fiatal galambok egészségét megõrizni és ez a helyzet egyre rosszabb lesz! Néhányan már abba is hagyták a fiatalokkal való versenyzést. A német galambászok szaklapjában (Die Brieftaube) sokan, orvosok és tudósok hetekig vitatkoztak a fiatalok betegségérõl.
„Mi lehet a betegségek oka, és hogyan tudnánk ezt a helyzetet megoldani?”-ezek voltak a feltett kérdések.
Néhányan azt állították, hogy Adeno és Coli, vagy ezek keveréke a betegség, mások azt mondták, hogy herpesz, megint mások pedig egy új vírusra hivatkoznak, a circo vírusra.
De bármi is legyen, a helyzet, csak egy kicsit kisebb a katasztrófánál. Néhány galambásznak pedig e, az „utolsó csepp a pohárban” elég ahhoz, hogy abbahagyják a galambászatot. És ráadásul, a világon a legtöbb vitamint és antibiotikumot a németek adják a galambjaiknak.
Lehet, hogy a német galamboknak kisebb lett az immunitása az évek során? Mivel a Coli fertõzés már több országban is megjelent és komoly problémát okoz, ezért egy másik cikkben visszatérünk még rá.
Veszteségek
És ott van még a rengeteg veszteség a fiatalok versenyén Hollandiában, Belgiumban és Németországban. Mind a helyi, mind a nemzetközi szervezetek foglalkoznak az okok kiderítésével, de nem sok eredménnyel. A nemzetközi szövetség létrehozott egy bizottságot, amely kifejezetten a fiatal galambokkal és a fiatalok versenyeivel foglalkozik. Meghatározták, hogy a fiatalok versenyinek távolságát 400 km-ben kell maximalizálni! A tenyésztõk többsége nem fogadta el ezt az álláspontot, és nagyon dühösen reagáltak. Nem tagadták, hiszen nem is tagadhatták volna a veszteségeket, de véleményük szerint nem a távolság az, ami a jelentõs veszteségeket okozta. A legtöbb fiatal az edzések, vagy az elsõ egy-két verseny során tûnik el, és ezek a versenyek még mind rövidtávúak. Ebbõl arra következtethetünk, hogy ezek a veszteségek a tapasztalatlanság rovására írhatóak. „De miért nem tudtunk hasonló veszteségekrõl a múltban?” – kérdezik joggal a tenyésztõk.
Régebben nem volt annyi autó, mint manapság. Mégis, az intenzívebb edzések ellenére nagyobbak a veszteségek.
Egy másik vélemény szerint a túlzott gyógyszerezés következménye, hogy elvesznek a fiatalok, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az egészséges, jó kondícióban lévõ galambok is elvesznek.
Néhányan az idõjárást okolják a veszteségek miatt, de ez sem igaz, hiszen jó idõben is vannak tömeges hiányok.
Aztán vannak olyan galambászok, akik arra hivatkoznak, hogy a levegõ tele van mindenféle szeméttel, meg itt vannak a mobil telefonok az Internet, de az a furcsa az egészben, hogy az öreg galambok nem vesznek el, és nem is minden héten történnek veszteségek.
Viszont az is igaz, hogy a repülõterek közelében mindig is több galamb tûnik el, mint bárhol máshol. Tehát úgy tûnik, hogy nincs senkinek igazán megfelelõ válasza, de a legnagyobb meglepetésemre, amikor Kínában jártam, akkor is a fiatalok veszteségérõl kérdeztek.
Héja
A másik rossz hír a héjákkal kapcsolatos. A héja probléma egyre nagyobb méreteket ölt mind Európában, mind pedig Amerikában. Sok helyen, ha télen kiengedik a galambokat, akkor valamennyit elkaphatja a héja, hiszen télen aligha akad más eledel a ragadozók számára, mivel az énekes madarak elköltöznek a melegebb vidékekre, mint Spanyolország vagy Afrika és nem is térnek vissza egészen Áprilisig.
Ráadásul a héják védett madarak és tilos rájuk vadászni. Ez bizony meglehetõsen frusztráló.
Elektromos rögzítés
A másik rossz hír az, hogy a belgák nagyon szomorúak néhány új szabály miatt.
Az elsõ ilyen szabály, hogy most már csak az állatorvosok olthatnak a paramyxo ellen. Régebben a tenyésztõk megtehették a szükséges lépéseket, mint a farmerek a csirkékkel.
Néhányan azt mondják, hogy ez összesküvés az állatorvosok és a kormány között. Mivel a tenyésztõk száma jelentõsen csökkent, ezért azoknak az állatorvosoknak, akik csak galambokkal foglalkoznak, bizony jelentõsen csökkent a jövedelme. Ráadásul most már azt is betiltották, hogy gyógyszereket áruljanak, így még nehezebbé vált az állatorvosok helyzete. Ha a galambot betegnek találják, receptet írnak, és a tenyésztõ megy a gyógyszertárba…
Most, hogy a galambászok már nem olthatják be a saját galambjaikat, néhányan úgy érzik, hogy elárulták õket. „A pénzünket akarják….mormogják”.
A másik nagy port felkavart ügy Belgiumban az elektromos rögzítés. Németországban és Hollandiában már hozzászoktak a tenyésztõk, de Belgiumban még csak két éve engedték meg hosszú távú versenyeknél. 2003-ban a szövetség engedélyt adott a középtávú versenyeken való használatra is.
És a „kis ember”, kis pénzzel azt érzi, hogy megint elárulták, becsapták. Sokan azt mondják, hogy ez nem igazságos, hiszen az egyik tenyésztõ manuálisan rögzít, míg a másik elektromos órával, a különbség 12 másodperc is lehet galambokként. És tényleg vannak arra példák, hogy galambok nemzeti versenyeket vesztettek el, mivel manuálisan rögzítették õket az elektromos rendszerrel versenyzõkkel szemben. Most azt mondogatják a tenyésztõk, hogy abbahagyják a sportot - de azért ezt kétlem.
Hollandiában is nagy volt az ellenállás, azt mondogatták a holland tenyésztõk is, hogy abbahagyják a sportot, ha az elektromos rögzítést kötelezõvé teszik, de ennek pont az ellenkezõje történt. Hallottam, hogy néhány öreg galambász azt mondogatja: „Hála az elektromos rögzítõnek, még mindig tudok versenyezni!”
DNA
Ma már lehetséges DNA vizsgálattal ellenõrizni a galambok származását. Két toll a hímtõl, a tojótól, illetve a fiataltól, és majdnem 100 %-ig biztosak lehetünk a fiatal galamb származásában. Bár ez meglehetõsen kényes terület, hiszen nem lehet mindig a tenyésztõt okolni, ha valami nem stimmel a szülõkkel, mivel néha maguk a galambok párzanak félre .
De ha mondjuk 10 fiú - illetve lánytestvérnek kellene lenni és a DNA teszt azt mutatja, hogy egyik sem testvér, akkor már lehet okod kételkedni! Nos, hát ilyen pletykák keringenek. De ha csak pletyka, akkor is rossz annak, akirõl terjesztik, hiszen ha valakit hamisan vádoltak, az minden, csak éppen nem humoros.
De azért ebben az a jó hír, hogy legalább az, aki csalni akar, kétszer is meggondolja, mivel a reputációja tönkremehet egy életre.
Még több jó hír
Mindig megkérdezik tõlem, hogy jelentek-e meg új csillagok a galambászatban Belgiumban, vagy Hollandiában. A válasz szinte mindig ugyanaz: csak néhány, mivel a mi sportunkban mindig ugyanazok a nevek kerülnek a rivaldafénybe. Lehet, hogy akad egy-egy rosszabb év, de azután újra jól megy a versenyzés.
De persze nem szabad elfelejtkezni a belga Van Elsacker fantasztikus eredményeirõl és amerikai társa Mardiss középtávon nyújtott teljesítményérõl. Hollandiában, Volkens és a fiatal Bas Verkerk (mindössze 25 éves) és édesapja értek el kimagasló helyezéseket. Õk mindnyájan fantasztikusak voltak 2002-ben.
Volkens volt a kétnapos versenyek sztárja, Verkerk pedig szenzációs volt az egynapos utakon (400-tól 700 km-ig). Az utóbbi fogja Hollandiát képviselni a Franciaországban megrendezésre kerülõ Olimpián nem kevesebb, mint 3 galambbal, ami tudomásom szerint Hollandiában is egyedinek számít.
Gyakran kérdezik meg tõlem a galambászat jövõjét is. Sajnos, a galambászok száma ismét csökkent. Belgiumban 10 évvel ezelõtt még 3 millió gyûrût gyártottak, a jövõ évre már csak 2.5 milliót, de a szövetség attól tart, hogy mindössze 2 milliót tudnak majd eladni. Tehát ez azt jelenti, hogy 10 év alatt 1 millióval csökkent a fiatal galambok száma.
Azért van egy jó hírem is, mégpedig az, hogy a Holland nemzeti szövetség rendezvényén egy termet dugig megtöltöttek a fiatal galambászok. Úgy tûnik, hogy 2002-ben több fiatal kezdett el versenyezni.
Sajnos, még mindig több galambász hagyta abba a versenyzést, de látván, hogy sok fiatal is érdeklõdik a galambok és a galambászat iránt, ez mégis egy jó jel ezekben nehéz idõkben.
forrás:/www.galamb.eoldal.hu
Nikola Tesla is szerete a galambokat
forrás: spekrum tv
Húsgalambokról
A vidék élni akar // 2013-11-24 A vidék élni akar 2013. november 24., vasárnap 21:00 Hozzászólások var switchTo5x = false;stLight.options({"publisher":"dr-e79cbbea-5e6e-3ca-d201-3412a547d0aa"}); Vajon mennyien emlékeznek még azokra az időkre, amikor a galamb mindennapos élelemnek számított a magyar családokban? Valaha Magyarországon 900-1000 tonna húsgalambot vágtak le. Magyar galamb került egyebek között a svájci, a németországi és az olaszországi piacra. Ma már azok az országok keresnek a legtöbbet ebből a szárnyasból, amelyeknek régen Magyarország exportált. A galambtenyésztésben jelentős agrár- és vidékfejlesztési lehetőség lenne. - See more at: http://www.echotv.hu/a-videk-elni-akar-2013-11-24-a-videk-elni-akar#sthash.7QLsgUmB.dpuf
echotv.hu
90 millió forintos galamb
Vámcsalás miatt belga galambokat tart fogva Kína: 1200 postagalambot foglalt le, és a bonyodalomnak már diplomáciai vonatkozása is van.
A galambok értékeként példányonként 99 euró - 30 ezer forint - szerepelt a vámnyilatkozaton. Az összeg nem kevés, ám elenyésző a szállítmány valódi értékéhez képest. A postagalambok mindegyike kiváló versenyző, ráadásul a seregletben volt a Bolt nevű szárnyas is, amely egymagában 310 ezer eurót - bő 90 millió forintot - ér, legalábbis ennyit adott érte az a kínai üzletember, aki megvette májusban Belgiumban egy nagy galambárverésen. A többi madarat is tehetős kínaiak vásárolták Belgiumban.
Bolt - amely a jamaicai olimpiai bajnok rövidtávfutó, Usain Bolt nyomán kapta nevét - a világon jelenleg a legdrágább postagalamb, és pusztán ennek az egyetlen példánynak 21 millió forintnyi összeg lenne a kínai importvámja, amely általánosan az áru értékének 10 százaléka, ám erre jön még 13 százalék forgalmi adó is.
A galambsereget még júliusban foglalta le a hatóság, és Bolt már nincs a fogva tartottak között. Pár napja 400 társával elengedték a vámosok egy megállapodás eredményeként és jelképes összeg fejében. Az egyezség végett kénytelen volt Kínába utazni és tárgyalni Nikolaas Gyselbrecht, a belga postagalamb-kereskedőket tömörítő szervezet elnöke, és - a BBC brit sajtóorgánum értesülése szerint - Belgium kínai nagykövetségének is közvetíteni kellett.
A többi 800 belga galamb azonban továbbra is rab. Bolt egyébként Pekingben él, és nem fog már versenyezni, visszavonult a repüléstől. Más területen számít rá új tulajdonosa: tenyésztésre fogja. "Rengeteg tojóval fog találkozni" - idézte a BBC Gyselbrechtet.
A postagalambversenyek egyre népszerűbbek Kínában, sok újgazdag hódol nekik, akik készek nagy összegeket fizetni a külföldi szárnyas "sportolókért.
HVG.HU
POSTAGALAMBOK TÁJÉKOZÓDÁSA INFRAHANGGAL
Azt állitják, megfejtették a postagalambok tájékozódásának évszázados rejtélyét, és rájöttek, hogyan találnak haza akár több száz kilométeres távolságból is.
A postagalambok navigációs képességeinek kutatása 1969-ben ért el addig, hogy a tudósok teljesen összezavarodtak, ekkor végezték szintén a Cornell egyetemen azt a híres kísérletet, amiben kiderült, hogy a madarak tájékozódási érzéke bizonyos helyeken rejtélyes módon csődöt mond. A leghíresebb ilyen hely Jersey Hill volt, ahol az addig gyakorlatilag bárhonnan magabiztosan hazafelé induló galambok teljesen elbizonytalanodtak, és véletlenszerű irányokba kezdtek repülni. A kutatók később még két helyet találtak a környéken, ahonnan a postagalambok következetesen egy rossz irányt választottak a légvonalban hazafelé mutató helyett. Arra azonban mostanáig nem sikerült rájönnie a biológusoknak, hogy mitől különlegesek ezek a helyek, és mi zavarja itt meg az állatokat.
A mostani kutatás előzménye egy kilencvenes évekbeli felfedezés volt, amikor egy amerikai geológus rájött, hogy a Concorde szuperszonikus utasszállító átrepülése egy terület felett átmenetileg teljesen kiüti a postagalambok navigációs készségét. John Hagstrum arra tippelt, hogy a repülőgép a hangsebesség átlépésekor bekövetkező hangrobbanással zavarja meg a madarakat, vagyis azoknak valamiképpen a hanghullámok segítenek tájékozódni.
Az amerikai kutatók azóta egy 14 évig tartó kutatásban az egyetem környékén 200 helyről 45 ezer alkalommal engedtek el postagalambokat, és vizsgálták a viselkedésüket. A kísérletek eredményeképpen rájöttek, hogy a madarak ultraalacsony frekvenciájú, 0,1 hertzes hanghullámokkal rajzolnak maguknak egyfajta mentális térképet, és ez alapján tájékozódnak (korábbi kutatások már bebizonyították, hogy a galambok képesek hallani ezt a hangtartományt). Az infrahangok a természetben általában az óceánokból, tengerekből származnak, és apró turbulenciákat hoznak létre a légkörben. A postagalambok érzékelik ezeket, és a jelenség pontos térképet rajzol nekik.
A kutatók számítógépes térképet készítettek az infrahangmérések alapján azokról a helyekről, ahonnan postagalambokat engedtek el, de azok nem találtak haza, és minden esetben valami anomáliát tapasztaltak. Jersey Hill térségébe a geológiai jellegzetességek miatt nem értek el az infrahangok, a másik két rejtélyes pozíció közelében pedig az uralkodó széljárás változtatta meg úgy az infrahang-turbulenciákat a légkörben, hogy rosszul hallották a térképet a galambok.
A felfedezés megmagyarázza azt a jelenséget is, hogy miért repülnek olykor tanácstalanul kisebb köröket a postagalambok, mielőtt magabiztosan rátalálnának a hazafelé vezető irányra. A nagyon alacsony frekvenciájú hangoknak a fizika törvényei szerint nagy a hullámhosszuk, így előfordul, hogy a hanghullám egyszerűen kikerüli a kis méretű madarat, aminek így kell tennie pár kört a levegőben, hogy elkapjon egy hanghullámot, ami a térképéhez tartozik. index.hu
GALAMBDÚC ÉPÍTÉS
Galambdúcot nem lehet a szükséges engedélyek beszerzése nélkül elhelyezni: meg kell felelni az önkormányzat és más szervek által előírt szabályoknak. Javasoljuk, előre tájékozódjon ezekről a szabályokról.
 |
| híúz |
 |
| székesfehérvári |
 |
| magyar páva |
 |
| székesfehérvári bukó |
 |
| székesfehérvári bukó |
 |
| pörgő |
 |
| ...nagyszemü |
 |
| debreceni pergő |
 |
| szegedi magasszáló keringő |
 |
| monori keringő |
 |
| berlini hosszúcsőrü |
 |
| keleti sirályka |
 |
| magyar páva |
 |
| messeni begyes |
 |
| fonákszárnyú begyes |
 |
| kakasdi székely begyes |
 |
| pomerániai begyes |
 |
| angol modena |
 |
| king |
 |
| karrier |
 |
| momdain |
 |
| fodros |
 |
| drezdai dobos |
 |
| alföldi dudoros |
 |
| német kiállitási |
 |
| alföldi buga |
Fegyveres rablók, sejkek és kukatolvajok lesnek a sportgalambászokra
Szabó Dávid
Egy nap alatt képesek megtenni 1400 kilométert, miközben elveszíthetik testsúlyuknak akár a felét, a legsikeresebbek értéke több tízmillió forint, egyesek bűncselekményekre is képesek értük, míg mások drogszállításra használják a postagalambokat. Kétévente olimpiát is rendeznek nekik, ezeken a magyar Peller József három aranyérmet is szerzett, miközben dúsgazdag arab sejkek és a kukájában doppingszerek után kutató vetélytársak zaklatják.
"Mindig is érdekelt, miként talál haza egy postagalamb, hogyan tesz meg akár 1400 km-t, átlagban 60-100 km/órás sebességgel, miközben akár testsúlyának felét is elveszítheti. Ma már ötvennégy éve vagyok a Magyar Postagalamb Sportszövetségnek tagja " - meséli a hatvanöt éves Peller József, aki az apja és a szomszédja galambjai révén szeretett bele az egész életét meghatározó időtöltésbe.
Régebben annak, aki galambokkal akart foglalkozni, engedélyt kellett kérnie a rendőrségtől és a honvédségtől, de ma már ez nincs így. "Akkoriban diverzáns tevékenységnek számított, ha valaki engedély nélkül foglalkozott galambokkal, hiszen tökéletes hírvivők. A harcmezőkön rendszeresen szállítottak üzeneteket."
A postagalambászat Belgiumból indult útjára az 1800-as években, akkoriban egyeduralkodók voltak a belgák, de manapság a szomszéd hollandok számítanak a legjobbnak. A magyarok között Peller a legeredményesebb, a galambolimpiai aranyérmeire és az Oscar-díjára a legbüszkébb. "First Lady az 1997-es bázeli, Mr. Villám a 2003-as párizsi, Jr. Villám pedig a 2005-ös portói olimpián lett első díjas. 2001-ben, Dél-Afrikában világbajnoki, 2004-ben, Horvátországban Európa-bajnoki címet szereztem. A számomra legkedvesebb elismerést a portói győzelmem után kaptam, amikor a portugál sportminisztertől átvehettem a postagalambászat Oscar-díját, a megismételhetetlennek tűnő teljesítményemért. Az ünnepség miatt fél órára megállt az élet a tengerparton, tűzijátékot rendeztek a tiszteletemre. Sohasem gondoltam, hogy ilyen élményekben lesz részem a madaraknak köszönhetően."
Jó motiváció a féltékenységi helyzet
A versenyek eredményességét befolyásolja, hogy mennyire motiváltak az egyes galambok a hazatérésben. A természetes módszer esetén a fészekbe való visszatérés és a fiókák nevelése jelenti a motivációt. Így mindkét nem tagjait versenyre lehet küldeni. Az özvegyekkel való versenyzés során viszont a hímet és a tojót az edzés és a verseny idejére elválasztják egymástól. Időről időre találkozhatnak, de csak oly módon, hogy abból szaporulat ne keletkezhessen. A pár egyik tagja, általában a tojó, a verseny idején otthon marad. Elsősorban a rövid és a középtávú versenyeknél hasznosítható a versenyzők erősebb törekvése, hogy a párjukkal újra találkozhassanak.A versenyző motivációja tovább fokozható, ha féltékenységi helyzetet szervez a tenyésztő. Nyugat-Európában ez a legelterjedtebb versenyzési mód, de Magyarországon is egyre gyakrabban alkalmazzák.
Az motiválja a galambokat, hogy minél előbb találkozzanak a párjukkal
A szezon első versenyrepülésein öreg galambok vesznek részt. Öreg galamb minden olyan galamb, amely nem az adott évben született. Augusztustól kezdődően viszont már fiatal galambokkal is tartanak versenyeket. A sportban a megtett távolság szerint is osztályoznak: rövid táv (100-350 km), középtáv (300-600 km között), hosszú táv (500-800 km között), maraton (800 km felett).
Azok a galambok, amelyek postagalambversenyen vesznek részt, gyűrűt kapnak a lábukra. Attól függően, hogy a galambász milyen versenyórát használ, ez lehet gumi- vagy chipgyűrű. Amikor a galambok visszatérnek a repülésből, rögzíteni kell őket. Ez úgy történik, hogy a gumigyűrűt leveszik a lábukról és behelyezik a versenyórába. Ha chipgyűrűt használunk, akkor pedig a chipgyűrű a galamb beérkezésekor érintkezésbe lép egy antennával. A beérkezési időpontot ez esetben elektronikus eszközzel állapítják meg.
Peller József naponta többszáz galambot reptet
Az egyedülálló módon tizenegy galambolimpián is részt vett Peller számításai szerint ezernél is több első helyet ért el a pályafutása során, több miniszterelnök, herceg, világhírű sportoló gratulációját fogadhatta.
Kukatolvajok, drog és multimilliomosok
Peller azt mondja, számos irigye van idehaza, néha még a kukáját is ellopják vagy átkutatják, hátha találnak benne titkos takarmány-összetevőre vagy tiltott vitaminokra utaló nyomokat. "A postagalambászatban sem ismeretlen fogalom a dopping, Belgiumban börtönbüntetést is szabtak már ki ezért" - magyarázza.
Külföldön bűncselekmények célpontjai és eszközei is a galambok. "Egyre több nyugaton a galamblopás, olykor fegyveres rablássá fajul a dolog. Tajvanon pedig drogszállításra használják a madarakat, egy galamb ugyanis 5 dkg-ot könnyedén elbír, egy nap alatt hatalmas távolságot képes megtenni, és nem ellenőrzik a határon."
A legértékesebb galambok ára elérheti a több tízmillió forintot. Pellert rendszeresen keresik gazdag arab sejkek és más külföldi milliárdosok, hogy megszerezzék a legbecsesebb példányokat. "A legértékesebb a portói olimpiai bajnokomnak, Jr. Villámnak egy anya-fia párosításban rokontenyésztett gyermeke, de nem adom őket olyanoknak, akik csak a birtoklási vágyukat akarják kielégíteni, aztán egy pincében letakarva tartanák." Persze voltak olyan galambok, amelyekről lemondott, Kleine Didi például 250 ezer márkáért került egy német multimilliomoshoz.
Pitbullok vigyáznak a madarakra
Pellerék pesterzsébeti házának udvarán 800-900 madár lakja a dúcot. Ennyi madár között csak a legnagyobbak érdemlik meg, hogy ne kódot, hanem saját nevet kapjanak. Minden postagalambnak van származási lapja, a galamb fotójával, nevével, súlyával, sorszámával, családfájával és egy külön képpel a szeméről. "A szemükből próbálják kitalálni a verseny- és tenyészértéket, az értékgyűrűk szemcsézettsége alapján osztályozzák őket. Vannak ilyen-olyan teóriák, de nem igazán hiszek ezekben, csak azért rakom rá a lapra a szemük fotóját, hogy kiszolgáljam a nyugati igényeket. Már mindenfélét tapasztaltam, volt már legjobb szemű galambom is, mégsem talált haza 50 km-ről." Az Oscar-díjas galambásznak olyan madara is van, amelynek 1936-ig visszamenőleg ismeri a származási ágát.
Peller napi két másfél órás röptetéssel, edzéssel tartja formában a madarait. "Mintha több száz gyermekem lenne. A legjobb feltételeket biztosítom nekik, minőségi takarmányt és vitaminokat kapnak, saját magam intézem a tisztításukat, oltásukat. Sajnos nem lehet őket bilire szoktatni, így a takarítással van bőven dolgom."
Bár macskabiztos a ház, ha mégis arra bóklászna egy cica, esélye sem lenne, mert pitbullok őrzik az udvart. Egy időben előfordult, hogy tizenegy kutyája is volt Pelleréknek. "Száz madárból egy, amely jó versenyző lesz. Negyvennaposan már önállóak, utána lehet őket az egyre nagyobb távolságokhoz szoktatni, egyévesen már képesek egy 1000 km-es versenyre."
Bár Peller már nem aktív versenyző, de galambjait továbbra is a legkiválóbbak között emlegetik. "Ha valaki a Peller-dúcból vesz galambot, az garantáltan, két éven belül bajnok lesz" - állítja.
Kétévente galamb-, négyévente emberolimpia
A galambolimpiákat kétévente rendezik. Két esemény között adott számú kvalifikációs versenyen kell részt vennie a galamboknak, amely után a koefficiensek alapján választják ki a legjobbakat, amelyek ott lehetnek az olimpián, ahol már csak értékelik és bemutatják a madarakat. A galambokra négyévente is nagy feladat hárul, hiszen ahogyan Peller József nevezi, az "emberolimpiákon" is rendeznek versenyt a madaraknak.
"A 2004-es athéni emberolimpián az Akropolisznál engedtük el a galambokat, hagyományosan a béke szimbolizálásaként. A csapatversenyt a magyarok nyerték, egyéniben a galambjaim közül Zeusz harmadik, Marco Polo ötödik lett. Kíméletlen körülmények vártak a madarakra: sík terep, 40 fokos meleg. A több mint 3000 eleresztett galambból alig 300 ért haza. Nekem mind a négy visszatért, testsúlyuk közel felét elveszítve."
Műholdas megfigyelőrendszer
Bár a verseny során a gazda már nem tud mást tenni, mint hogy tűkön ülve várja haza a madarait, azért egy műholdas megfigyelőrendszernek köszönhetően mindig tudja, merre vannak a galambok. "Évek óta használunk mikrochipet, amellyel nyomon követhetem a mobiltelefonomon a galambokat: jelzi az időt, a madár pontos helyét. Ha megáll, kizárják, de egy versenygalambnak 14-15 órát simán tudnia kell repülni. Nagyjából fél óra eltéréssel meg lehet tippelni, hogy a madár mikor ér haza az adott távról. Persze olykor vannak tragédiák."
Peller gyermekeiként neveli a galambokat, de utód és tanítvány híján nem tudja, mi lesz majd értékes tenyészetével. "Ezen egyelőre még nem gondolkodtam el, de idehaza nincs is rá érdemes ember, aki tovább vigye. A fiatalok mind azonnali eredményeket akarnak, nincs türelmük kivárni semmit sem."
forrás :origo
A galambok meg tudják különböztetni az érzelmeket az emberi arcon
http://index.hu/tudomany/2015/11/22/a_galambok_mellrak_felismeres_vizualis_memoria/
