Hobbi napi egy csomag cigaretta árából?
A turbékolás irányába megyünk a gyönyörű, arborétumhoz hasonló udvaron. Hamarosan elérjük a galambdúcokat, ahol szebbnél szebb galambok súgnak-búgnak. A gazda kinyitja az egyik ajtaját, huss, kirepülnek, majd egy-két kör után visszatelepednek a galambdúc tetejére és a filagóriára, ahol Hegyi Mihállyal, Szováta alpolgármesterével beszélgetünk, aki szabadidejében postagalambokat tenyészt és versenyeztet.
– Miből áll a versenyzés? – kezdjük a beszélgetést.
– A Román Postagalamb-szövetség keretében szervezik a versenyeket. Minden megye külön versenyt szervez, a hosszabb utakra csatlakozik akár négy-öt, esetleg több megye is. Általában április utolsó hétvégéjén indul a versenyzés, és augusztus első hétvégén jár le a versenyszezon, ami tizenhat-tizenhét, akár húsz útból is áll.
Hétvégeken mindenki felpakol egy speciális galambszállító teherautóra bizonyos számú galambot, elviszi, s másnap reggel fölereszti. Mindenkinek van GPS-e az autón, és a dúca is pontosan le van mérve. Amelyik galamb jobb méter/percet teljesít, az az első. És arra kap egy bizonyos pontszámot. Amelyik ősszel a legkisebb hibapontot érte el, az lesz a bajnok. Van megyei területi és országos kiértékelő, ahol összesítik a megyék eredményeit, a legjobb galambokat egy országos kiállítás keretében díjazzák, és részt vesznek az olimpián.
– Most július közepe van. Ez már a döntő szakasz?
– Nem nevezném döntőnek. Van tizenhat verseny, de a galambok nem gépek, pihentetni kell őket. Olyan ez is, mint az olimpia. Vannak sportolók, akik a száz méter sprintet szaladják, ezek általában nagy négerek, és vannak a kicsi vékony etiópok, akiről, ha nem tudnád, kicsodák, ki sem találnád, hogy sportolók, de aki felveszik a ritmust és végigszaladják a 42 kilométert. Itt is úgy van, hogy bizonyos versenyekre más-más galambtípust, más-más fajtát – persze mindegyik postagalamb – küldünk.
A galamb mindig csak visszafele jön
A galamb mindig csak visszafele jön, soha nem megy, azt használjuk ki, hogy a galambnak honvágya van, siet haza a dúcába, ahol jól érzi magát – mesél az alpolgármester. – A verseny is erről szól. Pénteken délután felpakoljuk egy teherautóra, elmegyünk például Budapestig, és reggel, amikor a nap felkel, elengedjük. Leírnak egypár kört, s mindegyik eltűz az otthona felé. Amelyik egyenesebb utat tud magának találni, az ér hamarabb haza. Ha légvonalban Budapest – Szováta 423 kilométer, akkor az a fontos, hogy minél kevesebbet kerüljön. Mert veszít azzal. Elsősorban a feje kell jó legyen. Az edzés is azt az aranyszabályt követi, hogy mindent megadni és megkövetelni.
– Miből áll az edzés?
– Kieresztünk X számú fiatal galambot, és amikor már csapatban vannak és köröznek, legalább egy órát a levegőben bírnak ülni, akkor elvisszük 10 kilométerre és hazaeresztjük őket. Pár nap múlva elvisszük húsz, majd negyven kilométerre, és így tovább. A galamb megérti, hogy haza kell jönnie.
– Hogyan tudják az irányt? Az ösztöneikre hagyatkoznak?
– Az ösztöneiket használjuk ki. Egyszer haza kell jönniük. Utána lehet egy kicsit emberi beavatkozásokkal, huncutságokkal motiválni. Aki jobban tudja motiválni a madarát, az a nyerő.
– Mivel lehet egy galambot motiválni?
– A galamb monogám. Ha van egy társa, ahhoz hű marad. Ha eltűnik a társa, 7-10 nap alatt elfelejti, és talál magának egy másik, egyedülálló galambot, de csak dúcon belül. Nem megy el más dúcba párosodni. Ezt használjuk ki: azzal a tudattal repüljön, hogy otthon várja a párja.
Özvegység mint motiválás
– Vannak-e valamiféle versenyzési technikák?
– A hagyományos technológia a természetes módszer. Azaz ott van a hím és a tojó, nevelnek egy fiókát. Amikor a fióka kirepül, költi a következőt. Arra kell törekedni a versenyzésben, hogy folyamatosan legyen fiatal alatta, mert ha már egy hónapos a fióka, abba rengeteg táplálékot belenyom, emiatt nincs kondíciója, nem igazán repül, folyamatosan kakasol, amivel szintén energiát veszít.
A hím is, a tojó is. Ezért a versenyzők zöme átállt az úgynevezett özvegységi módszerre. Ami abból áll, hogy hét közben külön van a tojó a hímtől, és mielőtt útnak indulna, tíz percre megmutatjuk őket egymásnak, hogy egy kicsit tüzesedjenek fel, azzal be a kosárba, elvisszük útra, majd mikor hazaérkeznek, az a fizetség, hogy ott várja a tojó a fészekben. Ez motiválja, hogy siessen haza. Másként hazajön, de kényelmesen, lassan, vitorlázva. Viszont itt a másodpercek is számítanak. Máskor pedig, mielőtt versenyre menne a galamb, beleteszünk egy műtojásba egy bogarat, éjjel belopjuk alá, a bogár mozgolódik és a galamb azt hiszi, bújik ki a kicsinye. Ettől begerjed, s másnap siet haza, mert ha kibújik a kicsi, és nincs aki megetesse, elpusztul.
– Érdekes pszichológia...
– Az özvegységi módszer kényelmesebb, mert nem találkoznak, pihen a galamb, és nincs probléma a tojókkal sem. Mert ha tojás képződik benne, tágulni kezd a csontrendszere, és akkor azelőtt egy héttel már nem lehet versenyeztetni.
Nagyon nehéz megfelelő egészségi állapotban tartani a galambot. Sajnos, sokféle betegség felütötte a fejét. Hiába próbálok itthon odafigyelni az úgynevezett preventív kezelésekkel – féregtelenítés, légzőszervi megbetegedések megelőzése, időnként megkapják a védőoltásokat is –, mert amikor pár ezer galambot ugyanabba a légtérbe felpakolnak, s két napig viszik, mint most is, Németországig, összeszedik egymástól a különböző vírusokat. Ezért, ahogy hazaérkezik a galamb, az első egy-két napon belül ki kell takarítani, mielőtt a baktérium vagy vírus megerősödne. Ez nehéz. Igazából az lenne szép, hogy gyógyszerezés nélkül történjék az egész.
– Milyen gyógymódok léteznek?
– Amennyiben lehet, természetes gyógymódokat alkalmazok, fokhagymacikk, almaecet az alap, mert savas közegben nem fejlődnek a baktériumok. Az adag egy fél liter almaecet, egy fej vöröshagyma és egy fej fokhagyma. Összedarálom, adok hozzá egy kanál mézet, s ebből hetente kétszer-háromszor kapnak egy liter vízbe egy evőkanálnyit. A fokhagyma nagyon jó antibiotikum, és az almaecetnek köszönhetően nem fejlődnek a baktériumok. De ez nem elegendő, havonta egyszer 3-5 napos kezelést is tartok.
Galambmaraton
– Mit jelent a galambmaratoni verseny?
– Maratonra egyrészt oda való galambok kellenek. Egy galamb napi átlaga 60 km/óra, rövid távon 90, de akár 100 kilométert is tud repülni. Ha csak Kolozsvárról röptetünk Szovátáig, 1 óra 20 perc alatt jön haza. A maratonos galamb olyan, mint az etióp hosszútávfutó: felveszi a 60-70 kilométeres sebességet, és azt tartja. Ha reggel 6-kor elengedik 1000 kilométerről, estére hazajön.
– Hogyan lehet kondícióban tartani a versenygalambot?
– Az említetteken kívül etetéssel. Nem csak annyiból áll, hogy eléje szórom a gabonát, és aztán eszik, amennyi jólesik. Úgy kell etetni hétfőtől péntekig, hogy az energiabomba szombatra robbanjon, szombaton legyen kedve repülni. Ha hétfőn-kedden bőven etetem, szerdán a ketrecet fogja szétverni, de csütörtökre már lanyhul az energiája. Szombaton hazajön, de nem fogja eltépni a hámot. Az etetés is attól függ, milyen verseny lesz, milyen magkompozíciókat adunk. Kicsit rá kell segíteni, akárcsak a performáns sportolók esetében vitaminokkal, különböző aminosavakkal, probiotikumokkal, teljesítményfokozókkal, szőlőcukorral, hogy a következő héten tudjam röptetni. Ha szombaton hazaérkezik, a következő héten rendbe kell tenni a galambot. Kicsit föl kell tuningolni, hogy ne legyen izomláza.
– Hány galamb van ebben a galambdúcban?
– Százötven körül.
– Honnan jött az ötlet vagy az indíttatás?
– 1998-ban kaptam ajándékba két kacagógerlét. Az udvaron készítettem egy kicsi dúcot, kiengedtem őket. Az egyik elment, többet nem láttam, a másik pár napon keresztül visszajárt. Aztán ajánlották a postagalambokat. Vettem négy fiókát, s próbáltam röptetni. Még szórakoztam is, elvittem valameddig, elengedtem, s mire hazajöttem, itthon voltak. Élveztem magát a gondolatot. Volt itt egy nagyszerű ember, aki rengeteget tett a román postagalambászatért, Öcsi bácsi – pár éve meghalt – és Gál Gábor bácsi. A '80-as években, mondhatni, uralták az országos versenyeket.
Öcsi bácsitól vásároltam én is négy darab fiatal galambot, majd még kettőt. Teljesen véletlenül, 2000-ben itt volt a szikszói testvérváros delegációja, beszélgetünk, s egyszer látom, hogy az egyik srácnak van egy postagalamb-kitűzője. Kiderült, az ország egyik legsikeresebb postagalambásza. Beszélgetni kezdtünk, a szikszói napok alkalmával elmentünk hozzá. Pont egy szombati napon, verseny volt, addig azt sem tudtam, miből áll, s ott láttam, mi történik.
– Minden hobbi pénzbe kerül. Van ebből haszna is vagy tényleg csak hobbi?
– Haszon nincs, de ugyanannyiból galambászok, mintha cigarettáznék. Persze, minden hobbi pénzbe kerül. De a napi egy csomag cigaretta árából vígan galambászok. Egy galamb egy év alatt tíz kiló takarmányt eszik meg. A galambokat meg minden évben lefelezzük. Ha 80 galambbal indulok szezon előtt versenyre, a szezon végére marad kb. 40.
– Ami mit jelent? Nem jönnek haza?
– Ez is benne van a pakliban. Van úgy, hogy öt év múlva jön haza, mert eltéved, legyengül, éhes, szomjas. Hozzá van szokva, hogy az ember eteti, ahogy meglátja, hogy köröznek a galambok, csatlakozik, leszáll. Akkor megfogják, s többé nem engedik el. Internetes kalózkodás is folyik. Amelyik galambnak elektromos rögzítőrendszere van, az már valamilyen szinten bizonyított. S ha látják az eredményeket, befogják. Vagy elpusztulhat.
Hét végén várom haza őket
– Mennyit kell foglalkozni velük?
– Eléggé időigényes, naponta legalább egy órát kell foglalkozni velük. Hét végén többet, legtöbbször várom haza őket. Közben füvet nyírok, teszek-veszek a kertben.
– Hogyan tudnak tájékozódni?
– Még nem fejtették meg, mi a titka, hogy a galamb ilyen jól tájékozódik, csak feltételezések vannak. Azt bebizonyították, hogy szaglás nélkül nem tudnak hazajönni. Egyik autóban vittek száz bejáratott galambot, a ládájukba naftalintablettákat tettek, egy másik autóban ugyanannyit vittek tabletta nélkül. Elvitték őket 300 kilométerre. Ahol nem volt naftalin, azok időre hazajöttek, a naftalinosok estére szállingóztak haza, annyira megzavarta őket a szag. A galamb, mikor éjjel viszik, memorizálja, amikor egy fenyvesen mennek át vagy búzatáblán, ennek alapján pergeti vissza az utat.
De láttam olyant is, hogy beteszik egy kis ládába, aminek egyik fala egy képernyő. Van két etető. Úgy működik, hogy ezer fotót forgatnak körbe, úgy szoktatják az etetőkhöz. A galamb egy óra után 900-at eltalál az ezerből.
Ha nincs napfény, akkor nagyon nehezen tájékozódik. A galamb a nap állása szerint tájékozódik, borús időben megzavarodik. Főleg nagy távolságokon. Szovátán nehéz versenyezni, mert van az úgynevezett mágnesjelenség, vonzásfék. Mondjuk Segesvárról felpakolnak 2 ezer galambot, ugyanannyit Régenből, Szovátáról 80-at, a tömegvonzás elviszi őket. Vagy Segesvár, vagy Régen felé. Látom, amikor várom a galambot. Ha Segesvár felől jön, akkor már veszítettem, ugyanúgy, ha a Bekecs felől jön. De a galambok követik az autópályákat, folyamokat, folyókat, nézik, merre mennek.
– Nyertek-e a galambjai versenyeket?
– Ott tartok, hogy nagyjából áll a mérleg. Volt néhány sikeres szezonom, voltak jó versenyeim, fogtam első helyeket is. Persze veszítettem is.
– Megeszi a galambhúst?
– Nem, soha nem ettem galambot. Ismerem, sajnálom őket. Persze, galambászberkekben majdnem mindenki eszi, hiszen finom, tápláló a húsa.
– Meddig tervezi ezt csinálni?
– Nem tudom az életemet elképzelni galambturbékolás nélkül. Ha úgy hozza az élet, hogy nem lesz időm rájuk, akkor nem fogok versenyezni, de úgyis fogok egypár darabot tartani, hogy a ház körül röpködjenek.
Mózes Edith
fórrás: e-nepujsag.ro , erdély. ma
Fiatalok- Borítékolt Veszteség.
/Okfejtés/
Fiatal galambok vesztesége az utóbbi években rohamosan nő. Szinte évről évre egyre több fiatal galamb veszik el. Hivatkoznak mindenféle külső behatásokra, napkitörés, mágneses tér változás, adótornyok hatása, radar, új betegségek támadása, időjárási front, és még ki tudja, mennyi kifogást találnak, amiért a fiatal galamb elveszik.
Pedig szinte borítékolva van a veszteség.
Emlékeznek arra, hogy a 70-80-as években a nők különböző fogamzásgátló tablettákat szedtek, amelyekből kéz, láb nélküli, és sorolhatnám, hogy milyen gyerekek születtek a világba. A sok kémiai vegyi hatás beavatkozott a születendő gyerekek genetikájába. Vagy például az alkoholos befolyásoltság alatt fogamzott gyerekek is nem teljesen egészségesen születnek meg. Ma már figyelmeztetnek az orvosok, hogy mit egyen, és mit ne tegyen a leendő szülő a terhesség előtt, és az alatt. Ezek mind azok a mai gondok, amire gondoltam a galambok veszteségénél. Tudja minden galambász, hogy év kezdésekor, a versenyek előtt, a párosítást megelőzően le kell kezelni az egész állományt. Na, ez az a pont, ahol mindenki mindennel próbálkozik, először 3, aztán 5, és a mai években már 10 napig kell a különböző csodaszerekkel itatni, etetni a postagalambokat. Mindenki kipróbál mindent, amit hall a barátjától, hogy ezt próbáld ki, meg azt, és aztán szalad az állatorvoshoz, mert nagyon híg a galambok széklete, és nem akarnak repülni. Az állatorvos látatlanból még felír jó drága új gyógyszert hivatkozva valami új betegségre, ami majd meggyógyítja a szegény agyongyötört galambunkat. Hát ez az a pillanat, ami után mi nekiállunk párosítani, és várjuk, hogy meg szülessen a csoda galambunk. Az ilyen beavatkozások után ne csodálkozzon senki, hogy selejtes galambunk fog születni. Úgy néznek ki, mint a postagalamb, csak nincs semmi eszük, elveszítették a tájékozódó képességüket. Ezt tudom bizonyítani, amikor a barátom nyár végén mondja, hogy olyan egészséges, és szép fiataljai lettek, hogy ha lenne gyűrűje, bizony legyűrűzné őket. Vagy gondoljunk arra, miért vesznek el az első kelésű galambok, és miért jönnek haza az egy, két tollas galambok. A versenyek alatt, és vége után nem kapják már azokat a kémiai anyagokat, ami befolyásolhatná a tojásból kikelő galambot. A genetika egy nagyon kényes sérülékeny a vegyületekkel szembe. Befolyásolja a születendő idegpályákat, adottságokat és immunrendszert, öröklést. Mi tesszük tönkre a galambjainkat, és ezért van az, hogy több mint fele elveszik, pedig jó derült időben lettek edzve, elengedve, és úgy elvesznek, hogy soha nem találnak haza. De leírok még egy esetet, amikor az egyik Sporttársam vásárolt tojást egy versenyt befejező régi galambásztól, és otthon kikeltette a saját galambjaival. Amikor elkezdődtek az edzések a kikelt galambokkal, akkor vette észre, az ő kezelt állományának sokkal nagyobb a vesztesége, mint a behozott tojásokból kelt galamboké.
Összegezve a problémát mi galambászok keltjük életre, hibás kezelés, a rossz kezdés, és még rosszabb befejezéssel. Hol van bebizonyítva, hogy az s sok adalék, ismeretlen vegyületek milyen következményt hoznak? Mi mire jó, és milyen mellékhatása van.
Változtatásra van szükség, nagyon elment a galambászat a gyors eredmény, siker, a pénz irányába. Sürgősen tenni kell valamit, ami biztosíthatja az egészséges állományok létrejöttét.
Van közöttünk sok jó állatorvos galambász, talán Ők tudnának ajánlást tenni, hogyan tovább.
Bagaméri László
2013-08-31
forrás:N-18 Lajosmizse
A FRONTVONALAKTÓL FÉLNEK A GALAMBOK
Úgy néz ki, az időjárási frontvonalaktól félnek a galambok. A hideg-meleg levegő találkozásánál erős viharok vannak, amelyek veszélyesek, a szél akár száz kilométer/órás sebesség fölé is emelkedik. Ezen a helyen van a dörgés-villámlás és az erős eső is.
A galamboknak jó az infrahang-hallásuk, azaz a normál hanghullámnál hoszabb hullámú hangokat hallják, és erre képesek több száz kilométerről is. A villámlást tehát messziről hallják, és igyekeznek elkerülni. Azért vesznek el, mert oldalra messze kikerülnek, és elfogy az erejük.
Ugyanígy a földrengések infrahangja is veszélyes.
Ez egy lélektani megközelítés.
Van kicsit szárazabb elképzelés is, materiálisabb.
Nagyon erős feltételezés van arra nézve is, hogy a galambok tájékozódásában legfontosabb az infrahang. Úgy vélik, hogy a tengerek hullámzaja egy képzetes térképet jelent a madárnak, és ebben a hangtérképben tudja magát navigálni.
Szóval ezért vannak a nyári katasztrófaversenyek, a nagy hőmérséklet nagy meteorológiai fronthatásokat okoz, az pedig a mennydörgéssel az infrahang-térkép összeomlását okozza, a galamb ezért egyszerűen eltéved.
És lehetséges a kettő egymásra hatása is, a galamb fél és nehezen tájékozódik
Az eső önmagában nem túl veszélyes, átrepülik, ha nincs front az útvonalon. Ilyenkor jönnek piros orral. Az eső a természet része, 500 millió éve része a szelekciónak, nem igazán kihívás az élőlénynek. A galambverseny viszont nem természetes folyamat.
KEZDŐKNEK
2011.12.12
Egyre több leendő ifjú titánnal hoz össze a sors, és a beszélgetéseknél, mindig elhangzik az alábbi kérdés:
Hogyan lenne érdemes elkezdeni?
Így arra gondoltam, összefoglalom pár gondolatban, hogyan lenne érdemes elkezdeni komolyabban a postagalambász pályafutást. Van 1001 csapda amibe bele lehet lépni, amibe én is beleléptem, hol fél lábbal, hol páros lábbal.
Ha ezeket a buktatókat kikerülitek, rengeteg időt spórolhattok.
Ennyi bevezető után, térjünk a tárgyra:
- Beült, befogott /ki minek nevezi :)/ galambjaidtól szabadulj meg. Ne érdekeljen, hogy milyen gyűrű van rajta...
" Mi a különbség a jó és a rossz galamb között? - A jó később veszik el!" Ezt érdemes szem előtt tartani.
- Kizárólag annyi galambot tarts, amennyit el tudsz látni megfelelően. ( emésztő, takarmány stb)
- Legelső évben, ha teheted, a fiatalok versenyére 45-50 fiatallal készülj. Így tuti, hogy amire elkezdődik a fiatalok versenye, lesz annyi fiatalod, hogy egy csapatra valót be tudj fizetni! ( Nem lesz az, hogy csak 12 galambod van, 1 csapat meg 20-30 db...) Így nem bukod el az őszi versenyeket, és tavasszal se kell a fogadat szívni, hogy nincs galamb.
- A fiataljaidat minél kevesebb dúcból szerzed be, annál kisebb annak a lehetősége, hogy keresztbe hosszába fertőzik egymást, mert minden dúc más és más betegségekre fogékony.
- Tenyészgalambok nélkül se esélytelen a fiatalok beszerzése! Belépsz a lakhelyedhez közeli egyesületbe, ott biztosan találsz olyan sportársakat akik gyűrűznének fiatalokat. Sőt! lakhelyed x km-es vonzáskörzetében is levelezhetsz, beszélgethetsz galambászokkal.. A többi csak rajtad múlik ;) Már többször találkoztam azzal, hogy xyz minősíthetetlen fiatalokat gyűrűzött az ifjú szerint.. Ki az, aki ilyennel égetné magát és az állományát?/ Költői kérdés/
- Olyan színvonalú helyről hozd a galambokat, amilyen színvonalat te is tudsz nyújtani! A palotából hozott nem fogja ugyan azt a teljesítményt hozni egy kis kunyhóban./Technológiai, felkészítési különbségek/ kunyhó->palota, javulás is várható!
- A fiatalok kiszoktatása.. hagyni kell őket, ismerjék meg nyugodtan a környezetüket, majd elkezdenek maguktól falkázni, jó etetéssel majd lehúznak 1,5-2 órákat egy huzamban. Ha hajkurászod őket, akkor felülnek a tetőre, szerintem a következményeket mindenki ismeri. Törekedj arra, hogy a fiataljaid kezesek legyenek, házkörüli térning végeztével egyből menjenek be a dúcba. Eleséggel bármit el lehet érni;)
- Fiatalok tréningezésénél úgy kalkulálj, hogy legyen rá bőven időd, minél többet van a fiatal a kosárban, annál több tapasztalatot gyűjt. A galambokat egyesével engedd fel, 1 perces időközönként ( általában 1 perc alatt eltűnik a horizonton az előző). Ez azért jó, mert így nem falkában repülnek, és így használniuk kell a fejüket, hogy hazataláljanak, önállóságra neveled ezzel a galambjaidat. A privát edzőutak nálam csillag irányból történnek.
A kezdő táv.. izlés szerint ;) de a legfontosabb, hogy a fiatalod dobjon mimimum 2 tollat, az edzések előtt.
- A paramyxo ellen oltást végezd el időben, ne az első verseny előtt 2-3 nappal. Megterheli a szervezetet, az eredményed elmarad. Versenyek előtt egy 3-4 héttel oltsad le a fiatalokat. Trihomonas ellen is érdemes leitatni a vitézeket. Az első verseny után, figyeld a székletüket, röpképüket.. ha valami nem stimmel cselekedj időben.( kérj tanácsot, stb)
- beteg fiatalt nem szabad gyógyítgatni, el kell távolítani, nincs pardon, ha szöszmötölsz vele a végén kukázhatod az egész állományadat. 1 galamb miatt az összeset, megéri?! Ha egészségesek a galambjaid, az már fél siker!!!
kezdőknek! II. rész
2011.12.15
Ez első részben, a kezdésről és a fiatalokról volt szó. Ez a "cikk" a tenyészgalambok felkészítésével foglalkozik.
Legjobb versenyzőinket beálíltjuk tenyész galambnak. ("nem minden jó versenyzőből lesz jó tenyészgalamb, de rossz versenyzőből lehet jó tenyészgalamb" igaz a mondás...), vagy az ajándékba kapott, vásárolt kiemelkedő teljesítményű galambok testvéreivel próbálkozunk maradandót alkotni.
Így ne csináljátok:
A galambokat szétváalsztottam ősszel, és vártam a tavaszt, hogy lehessen párosítani. Oltottam paramyxo ellen, és ennyi volt a felkészítés a szezonra. A párosítandó galambok egészségesnek tűntek, tipptopp formát mutattak.
A párosítás után, ahogyan a nagykönyvben le van írva, a tojók eltojták mind a kettő tojást. A keltési idő letelt, pattogtak a tojások, keltek a fiatalok. De nem mind, mivel 1-1 nem tudott kikelni... cseperedtek a fiatalok, 1 fészektálban a fészekanyag nyirkos vizes volt, a fiatalok lemaradtak kortársaiktól, a "köldökük" nem volt rendben.. Természetesen ezeket a galambokat megsemmisítettem.
A tenyészek tömnek, de a székletük megváltozott, sötétzöld és büdös.. és a súlyukból is leadtak... Fiatalok leválasztása előtt vagyunk pár nappal. A fiatalok szépen totyognak, jól néz ki az a pár szem ami megmaradt.. Másnapra a megmaradt fiatalok fele nem tud lábraállni, csak vonszolják magukat. Kukázhattam az egész garnitúrát, a tenyészgalambok zömével együtt.
A neveléssel leterhelt galamboknál felszínrejöttek azok a betegségek, amire semmilyen jel nem utalt párosításkor... (paratyfusz és a többi) Ezek után sokat kérdezősködtem, utána olvastam a dolgoknak, tanácsot kértem, hogy mit mikor hogyan és miért!
Tehát, a galambjaink szét vannak választva nemenként, kitaláltuk mikor akarunk párosítani, megkezdjük a felkészítést:
- féreghajtással kezdünk, amit megismételhetünk 1 hét múlva, ha szükségesnek tartjuk. Fontos! A féreghajtás ideje alatt kötelező takarítani, így nem fertőzzük vissza a galambokat. Célszerű mínuszokban csinálni, mert így a kikerült férgek nem jutnak messzire.
- leitatjuk a galambokat paratyfus ellen, 5-7 napon keresztül. Antibiotikummal történik a kezelés, ezt követően kötelező a galambok bélflóráját rendberakni, amit tönkretettünk, mert a hasznos bélbaktériumokat is kiírtottuk.
- leoltjuk a galambokat paratyfus ellen. Az oltás nagyobb védelemt ad a galambunk számára, mint az itatós kúrák.
- 3-4 hetet várunk, és ezután leoltjuk a galambokat paramyxo ellen
- itatunk sárga gomba ellen párosítás előtt 1 héttel.
-párosítnuk
A tenyészgalambok zömét zárva tartják, ezért fontos hogy hogy mindig legyen előttük emésztő, akár 2-3 fajta.
A zöld takarmányra is figyelni kell, hogy mindig kapjanak / pl: napi 1 fej saláta /. A heti 1 fürdőről se feledkezzünk el!;-)
Egészséges, erőteljes fiatal, csak egészséges szülők alól kerülhet ki!
Szerző: Kadlicsek Dúc
forrás:ARANYHOMOK Klub "30" Tagszövetség Kecskemét
----------------------------------------------------------
A turbékolás irányába megyünk a gyönyörű, arborétumhoz hasonló udvaron. Hamarosan elérjük a galambdúcokat, ahol szebbnél szebb galambok súgnak-búgnak. A gazda kinyitja az egyik ajtaját, huss, kirepülnek, majd egy-két kör után visszatelepednek a galambdúc tetejére és a filagóriára, ahol Hegyi Mihállyal, Szováta alpolgármesterével beszélgetünk, aki szabadidejében postagalambokat tenyészt és versenyeztet.
– Miből áll a versenyzés? – kezdjük a beszélgetést.
– A Román Postagalamb-szövetség keretében szervezik a versenyeket. Minden megye külön versenyt szervez, a hosszabb utakra csatlakozik akár négy-öt, esetleg több megye is. Általában április utolsó hétvégéjén indul a versenyzés, és augusztus első hétvégén jár le a versenyszezon, ami tizenhat-tizenhét, akár húsz útból is áll.
Hétvégeken mindenki felpakol egy speciális galambszállító teherautóra bizonyos számú galambot, elviszi, s másnap reggel fölereszti. Mindenkinek van GPS-e az autón, és a dúca is pontosan le van mérve. Amelyik galamb jobb méter/percet teljesít, az az első. És arra kap egy bizonyos pontszámot. Amelyik ősszel a legkisebb hibapontot érte el, az lesz a bajnok. Van megyei területi és országos kiértékelő, ahol összesítik a megyék eredményeit, a legjobb galambokat egy országos kiállítás keretében díjazzák, és részt vesznek az olimpián.
– Most július közepe van. Ez már a döntő szakasz?
– Nem nevezném döntőnek. Van tizenhat verseny, de a galambok nem gépek, pihentetni kell őket. Olyan ez is, mint az olimpia. Vannak sportolók, akik a száz méter sprintet szaladják, ezek általában nagy négerek, és vannak a kicsi vékony etiópok, akiről, ha nem tudnád, kicsodák, ki sem találnád, hogy sportolók, de aki felveszik a ritmust és végigszaladják a 42 kilométert. Itt is úgy van, hogy bizonyos versenyekre más-más galambtípust, más-más fajtát – persze mindegyik postagalamb – küldünk.
A galamb mindig csak visszafele jön
A galamb mindig csak visszafele jön, soha nem megy, azt használjuk ki, hogy a galambnak honvágya van, siet haza a dúcába, ahol jól érzi magát – mesél az alpolgármester. – A verseny is erről szól. Pénteken délután felpakoljuk egy teherautóra, elmegyünk például Budapestig, és reggel, amikor a nap felkel, elengedjük. Leírnak egypár kört, s mindegyik eltűz az otthona felé. Amelyik egyenesebb utat tud magának találni, az ér hamarabb haza. Ha légvonalban Budapest – Szováta 423 kilométer, akkor az a fontos, hogy minél kevesebbet kerüljön. Mert veszít azzal. Elsősorban a feje kell jó legyen. Az edzés is azt az aranyszabályt követi, hogy mindent megadni és megkövetelni.
– Miből áll az edzés?
– Kieresztünk X számú fiatal galambot, és amikor már csapatban vannak és köröznek, legalább egy órát a levegőben bírnak ülni, akkor elvisszük 10 kilométerre és hazaeresztjük őket. Pár nap múlva elvisszük húsz, majd negyven kilométerre, és így tovább. A galamb megérti, hogy haza kell jönnie.
– Hogyan tudják az irányt? Az ösztöneikre hagyatkoznak?
– Az ösztöneiket használjuk ki. Egyszer haza kell jönniük. Utána lehet egy kicsit emberi beavatkozásokkal, huncutságokkal motiválni. Aki jobban tudja motiválni a madarát, az a nyerő.
– Mivel lehet egy galambot motiválni?
– A galamb monogám. Ha van egy társa, ahhoz hű marad. Ha eltűnik a társa, 7-10 nap alatt elfelejti, és talál magának egy másik, egyedülálló galambot, de csak dúcon belül. Nem megy el más dúcba párosodni. Ezt használjuk ki: azzal a tudattal repüljön, hogy otthon várja a párja.
Özvegység mint motiválás
– Vannak-e valamiféle versenyzési technikák?
– A hagyományos technológia a természetes módszer. Azaz ott van a hím és a tojó, nevelnek egy fiókát. Amikor a fióka kirepül, költi a következőt. Arra kell törekedni a versenyzésben, hogy folyamatosan legyen fiatal alatta, mert ha már egy hónapos a fióka, abba rengeteg táplálékot belenyom, emiatt nincs kondíciója, nem igazán repül, folyamatosan kakasol, amivel szintén energiát veszít.
A hím is, a tojó is. Ezért a versenyzők zöme átállt az úgynevezett özvegységi módszerre. Ami abból áll, hogy hét közben külön van a tojó a hímtől, és mielőtt útnak indulna, tíz percre megmutatjuk őket egymásnak, hogy egy kicsit tüzesedjenek fel, azzal be a kosárba, elvisszük útra, majd mikor hazaérkeznek, az a fizetség, hogy ott várja a tojó a fészekben. Ez motiválja, hogy siessen haza. Másként hazajön, de kényelmesen, lassan, vitorlázva. Viszont itt a másodpercek is számítanak. Máskor pedig, mielőtt versenyre menne a galamb, beleteszünk egy műtojásba egy bogarat, éjjel belopjuk alá, a bogár mozgolódik és a galamb azt hiszi, bújik ki a kicsinye. Ettől begerjed, s másnap siet haza, mert ha kibújik a kicsi, és nincs aki megetesse, elpusztul.
– Érdekes pszichológia...
– Az özvegységi módszer kényelmesebb, mert nem találkoznak, pihen a galamb, és nincs probléma a tojókkal sem. Mert ha tojás képződik benne, tágulni kezd a csontrendszere, és akkor azelőtt egy héttel már nem lehet versenyeztetni.
Nagyon nehéz megfelelő egészségi állapotban tartani a galambot. Sajnos, sokféle betegség felütötte a fejét. Hiába próbálok itthon odafigyelni az úgynevezett preventív kezelésekkel – féregtelenítés, légzőszervi megbetegedések megelőzése, időnként megkapják a védőoltásokat is –, mert amikor pár ezer galambot ugyanabba a légtérbe felpakolnak, s két napig viszik, mint most is, Németországig, összeszedik egymástól a különböző vírusokat. Ezért, ahogy hazaérkezik a galamb, az első egy-két napon belül ki kell takarítani, mielőtt a baktérium vagy vírus megerősödne. Ez nehéz. Igazából az lenne szép, hogy gyógyszerezés nélkül történjék az egész.
– Milyen gyógymódok léteznek?
– Amennyiben lehet, természetes gyógymódokat alkalmazok, fokhagymacikk, almaecet az alap, mert savas közegben nem fejlődnek a baktériumok. Az adag egy fél liter almaecet, egy fej vöröshagyma és egy fej fokhagyma. Összedarálom, adok hozzá egy kanál mézet, s ebből hetente kétszer-háromszor kapnak egy liter vízbe egy evőkanálnyit. A fokhagyma nagyon jó antibiotikum, és az almaecetnek köszönhetően nem fejlődnek a baktériumok. De ez nem elegendő, havonta egyszer 3-5 napos kezelést is tartok.
Galambmaraton
– Mit jelent a galambmaratoni verseny?
– Maratonra egyrészt oda való galambok kellenek. Egy galamb napi átlaga 60 km/óra, rövid távon 90, de akár 100 kilométert is tud repülni. Ha csak Kolozsvárról röptetünk Szovátáig, 1 óra 20 perc alatt jön haza. A maratonos galamb olyan, mint az etióp hosszútávfutó: felveszi a 60-70 kilométeres sebességet, és azt tartja. Ha reggel 6-kor elengedik 1000 kilométerről, estére hazajön.
– Hogyan lehet kondícióban tartani a versenygalambot?
– Az említetteken kívül etetéssel. Nem csak annyiból áll, hogy eléje szórom a gabonát, és aztán eszik, amennyi jólesik. Úgy kell etetni hétfőtől péntekig, hogy az energiabomba szombatra robbanjon, szombaton legyen kedve repülni. Ha hétfőn-kedden bőven etetem, szerdán a ketrecet fogja szétverni, de csütörtökre már lanyhul az energiája. Szombaton hazajön, de nem fogja eltépni a hámot. Az etetés is attól függ, milyen verseny lesz, milyen magkompozíciókat adunk. Kicsit rá kell segíteni, akárcsak a performáns sportolók esetében vitaminokkal, különböző aminosavakkal, probiotikumokkal, teljesítményfokozókkal, szőlőcukorral, hogy a következő héten tudjam röptetni. Ha szombaton hazaérkezik, a következő héten rendbe kell tenni a galambot. Kicsit föl kell tuningolni, hogy ne legyen izomláza.
– Hány galamb van ebben a galambdúcban?
– Százötven körül.
– Honnan jött az ötlet vagy az indíttatás?
– 1998-ban kaptam ajándékba két kacagógerlét. Az udvaron készítettem egy kicsi dúcot, kiengedtem őket. Az egyik elment, többet nem láttam, a másik pár napon keresztül visszajárt. Aztán ajánlották a postagalambokat. Vettem négy fiókát, s próbáltam röptetni. Még szórakoztam is, elvittem valameddig, elengedtem, s mire hazajöttem, itthon voltak. Élveztem magát a gondolatot. Volt itt egy nagyszerű ember, aki rengeteget tett a román postagalambászatért, Öcsi bácsi – pár éve meghalt – és Gál Gábor bácsi. A '80-as években, mondhatni, uralták az országos versenyeket.
Öcsi bácsitól vásároltam én is négy darab fiatal galambot, majd még kettőt. Teljesen véletlenül, 2000-ben itt volt a szikszói testvérváros delegációja, beszélgetünk, s egyszer látom, hogy az egyik srácnak van egy postagalamb-kitűzője. Kiderült, az ország egyik legsikeresebb postagalambásza. Beszélgetni kezdtünk, a szikszói napok alkalmával elmentünk hozzá. Pont egy szombati napon, verseny volt, addig azt sem tudtam, miből áll, s ott láttam, mi történik.
– Minden hobbi pénzbe kerül. Van ebből haszna is vagy tényleg csak hobbi?
– Haszon nincs, de ugyanannyiból galambászok, mintha cigarettáznék. Persze, minden hobbi pénzbe kerül. De a napi egy csomag cigaretta árából vígan galambászok. Egy galamb egy év alatt tíz kiló takarmányt eszik meg. A galambokat meg minden évben lefelezzük. Ha 80 galambbal indulok szezon előtt versenyre, a szezon végére marad kb. 40.
– Ami mit jelent? Nem jönnek haza?
– Ez is benne van a pakliban. Van úgy, hogy öt év múlva jön haza, mert eltéved, legyengül, éhes, szomjas. Hozzá van szokva, hogy az ember eteti, ahogy meglátja, hogy köröznek a galambok, csatlakozik, leszáll. Akkor megfogják, s többé nem engedik el. Internetes kalózkodás is folyik. Amelyik galambnak elektromos rögzítőrendszere van, az már valamilyen szinten bizonyított. S ha látják az eredményeket, befogják. Vagy elpusztulhat.
Hét végén várom haza őket
– Mennyit kell foglalkozni velük?
– Eléggé időigényes, naponta legalább egy órát kell foglalkozni velük. Hét végén többet, legtöbbször várom haza őket. Közben füvet nyírok, teszek-veszek a kertben.
– Hogyan tudnak tájékozódni?
– Még nem fejtették meg, mi a titka, hogy a galamb ilyen jól tájékozódik, csak feltételezések vannak. Azt bebizonyították, hogy szaglás nélkül nem tudnak hazajönni. Egyik autóban vittek száz bejáratott galambot, a ládájukba naftalintablettákat tettek, egy másik autóban ugyanannyit vittek tabletta nélkül. Elvitték őket 300 kilométerre. Ahol nem volt naftalin, azok időre hazajöttek, a naftalinosok estére szállingóztak haza, annyira megzavarta őket a szag. A galamb, mikor éjjel viszik, memorizálja, amikor egy fenyvesen mennek át vagy búzatáblán, ennek alapján pergeti vissza az utat.
De láttam olyant is, hogy beteszik egy kis ládába, aminek egyik fala egy képernyő. Van két etető. Úgy működik, hogy ezer fotót forgatnak körbe, úgy szoktatják az etetőkhöz. A galamb egy óra után 900-at eltalál az ezerből.
Ha nincs napfény, akkor nagyon nehezen tájékozódik. A galamb a nap állása szerint tájékozódik, borús időben megzavarodik. Főleg nagy távolságokon. Szovátán nehéz versenyezni, mert van az úgynevezett mágnesjelenség, vonzásfék. Mondjuk Segesvárról felpakolnak 2 ezer galambot, ugyanannyit Régenből, Szovátáról 80-at, a tömegvonzás elviszi őket. Vagy Segesvár, vagy Régen felé. Látom, amikor várom a galambot. Ha Segesvár felől jön, akkor már veszítettem, ugyanúgy, ha a Bekecs felől jön. De a galambok követik az autópályákat, folyamokat, folyókat, nézik, merre mennek.
– Nyertek-e a galambjai versenyeket?
– Ott tartok, hogy nagyjából áll a mérleg. Volt néhány sikeres szezonom, voltak jó versenyeim, fogtam első helyeket is. Persze veszítettem is.
– Megeszi a galambhúst?
– Nem, soha nem ettem galambot. Ismerem, sajnálom őket. Persze, galambászberkekben majdnem mindenki eszi, hiszen finom, tápláló a húsa.
– Meddig tervezi ezt csinálni?
– Nem tudom az életemet elképzelni galambturbékolás nélkül. Ha úgy hozza az élet, hogy nem lesz időm rájuk, akkor nem fogok versenyezni, de úgyis fogok egypár darabot tartani, hogy a ház körül röpködjenek.
Mózes Edith
fórrás: e-nepujsag.ro , erdély. ma
Fiatalok- Borítékolt Veszteség.
/Okfejtés/
Fiatal galambok vesztesége az utóbbi években rohamosan nő. Szinte évről évre egyre több fiatal galamb veszik el. Hivatkoznak mindenféle külső behatásokra, napkitörés, mágneses tér változás, adótornyok hatása, radar, új betegségek támadása, időjárási front, és még ki tudja, mennyi kifogást találnak, amiért a fiatal galamb elveszik.
Pedig szinte borítékolva van a veszteség.
Emlékeznek arra, hogy a 70-80-as években a nők különböző fogamzásgátló tablettákat szedtek, amelyekből kéz, láb nélküli, és sorolhatnám, hogy milyen gyerekek születtek a világba. A sok kémiai vegyi hatás beavatkozott a születendő gyerekek genetikájába. Vagy például az alkoholos befolyásoltság alatt fogamzott gyerekek is nem teljesen egészségesen születnek meg. Ma már figyelmeztetnek az orvosok, hogy mit egyen, és mit ne tegyen a leendő szülő a terhesség előtt, és az alatt. Ezek mind azok a mai gondok, amire gondoltam a galambok veszteségénél. Tudja minden galambász, hogy év kezdésekor, a versenyek előtt, a párosítást megelőzően le kell kezelni az egész állományt. Na, ez az a pont, ahol mindenki mindennel próbálkozik, először 3, aztán 5, és a mai években már 10 napig kell a különböző csodaszerekkel itatni, etetni a postagalambokat. Mindenki kipróbál mindent, amit hall a barátjától, hogy ezt próbáld ki, meg azt, és aztán szalad az állatorvoshoz, mert nagyon híg a galambok széklete, és nem akarnak repülni. Az állatorvos látatlanból még felír jó drága új gyógyszert hivatkozva valami új betegségre, ami majd meggyógyítja a szegény agyongyötört galambunkat. Hát ez az a pillanat, ami után mi nekiállunk párosítani, és várjuk, hogy meg szülessen a csoda galambunk. Az ilyen beavatkozások után ne csodálkozzon senki, hogy selejtes galambunk fog születni. Úgy néznek ki, mint a postagalamb, csak nincs semmi eszük, elveszítették a tájékozódó képességüket. Ezt tudom bizonyítani, amikor a barátom nyár végén mondja, hogy olyan egészséges, és szép fiataljai lettek, hogy ha lenne gyűrűje, bizony legyűrűzné őket. Vagy gondoljunk arra, miért vesznek el az első kelésű galambok, és miért jönnek haza az egy, két tollas galambok. A versenyek alatt, és vége után nem kapják már azokat a kémiai anyagokat, ami befolyásolhatná a tojásból kikelő galambot. A genetika egy nagyon kényes sérülékeny a vegyületekkel szembe. Befolyásolja a születendő idegpályákat, adottságokat és immunrendszert, öröklést. Mi tesszük tönkre a galambjainkat, és ezért van az, hogy több mint fele elveszik, pedig jó derült időben lettek edzve, elengedve, és úgy elvesznek, hogy soha nem találnak haza. De leírok még egy esetet, amikor az egyik Sporttársam vásárolt tojást egy versenyt befejező régi galambásztól, és otthon kikeltette a saját galambjaival. Amikor elkezdődtek az edzések a kikelt galambokkal, akkor vette észre, az ő kezelt állományának sokkal nagyobb a vesztesége, mint a behozott tojásokból kelt galamboké.
Összegezve a problémát mi galambászok keltjük életre, hibás kezelés, a rossz kezdés, és még rosszabb befejezéssel. Hol van bebizonyítva, hogy az s sok adalék, ismeretlen vegyületek milyen következményt hoznak? Mi mire jó, és milyen mellékhatása van.
Változtatásra van szükség, nagyon elment a galambászat a gyors eredmény, siker, a pénz irányába. Sürgősen tenni kell valamit, ami biztosíthatja az egészséges állományok létrejöttét.
Van közöttünk sok jó állatorvos galambász, talán Ők tudnának ajánlást tenni, hogyan tovább.
Bagaméri László
2013-08-31
forrás:N-18 Lajosmizse
A FRONTVONALAKTÓL FÉLNEK A GALAMBOK
Úgy néz ki, az időjárási frontvonalaktól félnek a galambok. A hideg-meleg levegő találkozásánál erős viharok vannak, amelyek veszélyesek, a szél akár száz kilométer/órás sebesség fölé is emelkedik. Ezen a helyen van a dörgés-villámlás és az erős eső is.
A galamboknak jó az infrahang-hallásuk, azaz a normál hanghullámnál hoszabb hullámú hangokat hallják, és erre képesek több száz kilométerről is. A villámlást tehát messziről hallják, és igyekeznek elkerülni. Azért vesznek el, mert oldalra messze kikerülnek, és elfogy az erejük.
Ugyanígy a földrengések infrahangja is veszélyes.
Ez egy lélektani megközelítés.
Van kicsit szárazabb elképzelés is, materiálisabb.
Nagyon erős feltételezés van arra nézve is, hogy a galambok tájékozódásában legfontosabb az infrahang. Úgy vélik, hogy a tengerek hullámzaja egy képzetes térképet jelent a madárnak, és ebben a hangtérképben tudja magát navigálni.
Szóval ezért vannak a nyári katasztrófaversenyek, a nagy hőmérséklet nagy meteorológiai fronthatásokat okoz, az pedig a mennydörgéssel az infrahang-térkép összeomlását okozza, a galamb ezért egyszerűen eltéved.
És lehetséges a kettő egymásra hatása is, a galamb fél és nehezen tájékozódik
Az eső önmagában nem túl veszélyes, átrepülik, ha nincs front az útvonalon. Ilyenkor jönnek piros orral. Az eső a természet része, 500 millió éve része a szelekciónak, nem igazán kihívás az élőlénynek. A galambverseny viszont nem természetes folyamat.
KEZDŐKNEK
2011.12.12
Egyre több leendő ifjú titánnal hoz össze a sors, és a beszélgetéseknél, mindig elhangzik az alábbi kérdés:
Hogyan lenne érdemes elkezdeni?
Így arra gondoltam, összefoglalom pár gondolatban, hogyan lenne érdemes elkezdeni komolyabban a postagalambász pályafutást. Van 1001 csapda amibe bele lehet lépni, amibe én is beleléptem, hol fél lábbal, hol páros lábbal.
Ha ezeket a buktatókat kikerülitek, rengeteg időt spórolhattok.
Ennyi bevezető után, térjünk a tárgyra:
- Beült, befogott /ki minek nevezi :)/ galambjaidtól szabadulj meg. Ne érdekeljen, hogy milyen gyűrű van rajta...
" Mi a különbség a jó és a rossz galamb között? - A jó később veszik el!" Ezt érdemes szem előtt tartani.
- Kizárólag annyi galambot tarts, amennyit el tudsz látni megfelelően. ( emésztő, takarmány stb)
- Legelső évben, ha teheted, a fiatalok versenyére 45-50 fiatallal készülj. Így tuti, hogy amire elkezdődik a fiatalok versenye, lesz annyi fiatalod, hogy egy csapatra valót be tudj fizetni! ( Nem lesz az, hogy csak 12 galambod van, 1 csapat meg 20-30 db...) Így nem bukod el az őszi versenyeket, és tavasszal se kell a fogadat szívni, hogy nincs galamb.
- A fiataljaidat minél kevesebb dúcból szerzed be, annál kisebb annak a lehetősége, hogy keresztbe hosszába fertőzik egymást, mert minden dúc más és más betegségekre fogékony.
- Tenyészgalambok nélkül se esélytelen a fiatalok beszerzése! Belépsz a lakhelyedhez közeli egyesületbe, ott biztosan találsz olyan sportársakat akik gyűrűznének fiatalokat. Sőt! lakhelyed x km-es vonzáskörzetében is levelezhetsz, beszélgethetsz galambászokkal.. A többi csak rajtad múlik ;) Már többször találkoztam azzal, hogy xyz minősíthetetlen fiatalokat gyűrűzött az ifjú szerint.. Ki az, aki ilyennel égetné magát és az állományát?/ Költői kérdés/
- Olyan színvonalú helyről hozd a galambokat, amilyen színvonalat te is tudsz nyújtani! A palotából hozott nem fogja ugyan azt a teljesítményt hozni egy kis kunyhóban./Technológiai, felkészítési különbségek/ kunyhó->palota, javulás is várható!
- A fiatalok kiszoktatása.. hagyni kell őket, ismerjék meg nyugodtan a környezetüket, majd elkezdenek maguktól falkázni, jó etetéssel majd lehúznak 1,5-2 órákat egy huzamban. Ha hajkurászod őket, akkor felülnek a tetőre, szerintem a következményeket mindenki ismeri. Törekedj arra, hogy a fiataljaid kezesek legyenek, házkörüli térning végeztével egyből menjenek be a dúcba. Eleséggel bármit el lehet érni;)
- Fiatalok tréningezésénél úgy kalkulálj, hogy legyen rá bőven időd, minél többet van a fiatal a kosárban, annál több tapasztalatot gyűjt. A galambokat egyesével engedd fel, 1 perces időközönként ( általában 1 perc alatt eltűnik a horizonton az előző). Ez azért jó, mert így nem falkában repülnek, és így használniuk kell a fejüket, hogy hazataláljanak, önállóságra neveled ezzel a galambjaidat. A privát edzőutak nálam csillag irányból történnek.
A kezdő táv.. izlés szerint ;) de a legfontosabb, hogy a fiatalod dobjon mimimum 2 tollat, az edzések előtt.
- A paramyxo ellen oltást végezd el időben, ne az első verseny előtt 2-3 nappal. Megterheli a szervezetet, az eredményed elmarad. Versenyek előtt egy 3-4 héttel oltsad le a fiatalokat. Trihomonas ellen is érdemes leitatni a vitézeket. Az első verseny után, figyeld a székletüket, röpképüket.. ha valami nem stimmel cselekedj időben.( kérj tanácsot, stb)
- beteg fiatalt nem szabad gyógyítgatni, el kell távolítani, nincs pardon, ha szöszmötölsz vele a végén kukázhatod az egész állományadat. 1 galamb miatt az összeset, megéri?! Ha egészségesek a galambjaid, az már fél siker!!!
kezdőknek! II. rész
2011.12.15
Ez első részben, a kezdésről és a fiatalokról volt szó. Ez a "cikk" a tenyészgalambok felkészítésével foglalkozik.
Legjobb versenyzőinket beálíltjuk tenyész galambnak. ("nem minden jó versenyzőből lesz jó tenyészgalamb, de rossz versenyzőből lehet jó tenyészgalamb" igaz a mondás...), vagy az ajándékba kapott, vásárolt kiemelkedő teljesítményű galambok testvéreivel próbálkozunk maradandót alkotni.
Így ne csináljátok:
A galambokat szétváalsztottam ősszel, és vártam a tavaszt, hogy lehessen párosítani. Oltottam paramyxo ellen, és ennyi volt a felkészítés a szezonra. A párosítandó galambok egészségesnek tűntek, tipptopp formát mutattak.
A párosítás után, ahogyan a nagykönyvben le van írva, a tojók eltojták mind a kettő tojást. A keltési idő letelt, pattogtak a tojások, keltek a fiatalok. De nem mind, mivel 1-1 nem tudott kikelni... cseperedtek a fiatalok, 1 fészektálban a fészekanyag nyirkos vizes volt, a fiatalok lemaradtak kortársaiktól, a "köldökük" nem volt rendben.. Természetesen ezeket a galambokat megsemmisítettem.
A tenyészek tömnek, de a székletük megváltozott, sötétzöld és büdös.. és a súlyukból is leadtak... Fiatalok leválasztása előtt vagyunk pár nappal. A fiatalok szépen totyognak, jól néz ki az a pár szem ami megmaradt.. Másnapra a megmaradt fiatalok fele nem tud lábraállni, csak vonszolják magukat. Kukázhattam az egész garnitúrát, a tenyészgalambok zömével együtt.
A neveléssel leterhelt galamboknál felszínrejöttek azok a betegségek, amire semmilyen jel nem utalt párosításkor... (paratyfusz és a többi) Ezek után sokat kérdezősködtem, utána olvastam a dolgoknak, tanácsot kértem, hogy mit mikor hogyan és miért!
Tehát, a galambjaink szét vannak választva nemenként, kitaláltuk mikor akarunk párosítani, megkezdjük a felkészítést:
- féreghajtással kezdünk, amit megismételhetünk 1 hét múlva, ha szükségesnek tartjuk. Fontos! A féreghajtás ideje alatt kötelező takarítani, így nem fertőzzük vissza a galambokat. Célszerű mínuszokban csinálni, mert így a kikerült férgek nem jutnak messzire.
- leitatjuk a galambokat paratyfus ellen, 5-7 napon keresztül. Antibiotikummal történik a kezelés, ezt követően kötelező a galambok bélflóráját rendberakni, amit tönkretettünk, mert a hasznos bélbaktériumokat is kiírtottuk.
- leoltjuk a galambokat paratyfus ellen. Az oltás nagyobb védelemt ad a galambunk számára, mint az itatós kúrák.
- 3-4 hetet várunk, és ezután leoltjuk a galambokat paramyxo ellen
- itatunk sárga gomba ellen párosítás előtt 1 héttel.
-párosítnuk
A tenyészgalambok zömét zárva tartják, ezért fontos hogy hogy mindig legyen előttük emésztő, akár 2-3 fajta.
A zöld takarmányra is figyelni kell, hogy mindig kapjanak / pl: napi 1 fej saláta /. A heti 1 fürdőről se feledkezzünk el!;-)
Egészséges, erőteljes fiatal, csak egészséges szülők alól kerülhet ki!
Szerző: Kadlicsek Dúc
forrás:ARANYHOMOK Klub "30" Tagszövetség Kecskemét
----------------------------------------------------------
forrás www.a-postagalamb.hu
A bíróság kimondta: a vadász felel a sólymokért
Egy ausztriai látogatásom során egy postagalambász ismerősöm felhívta a figyelmemet egy újságcikkre, amely az osztrák Wild und Hund (Vadak és Kutyák) magazinba jelent meg 2015. augusztus 6-án a Kurz und Bűndig (Rövid, de velős) rovatban. Az írás a magyar postagalambászokat is érdekelni fogja.
A vadász felel a sólymokért. A Karintia területén működő vadásztársaságot egy vadkár miatt 2500 euró megfizetésére kötelezték, mert elvadult sólymok öt postagalambot leütöttek és felfaltak. Minderről a Kärtner Jäger (Karintiai Vadász), a Karintiai Vadászszövetség saját lapja 2015 júniusi számában részletesen beszámolt. A cikk leszögezi, hogy a Karintiai Vadásztársaság átfogóan, Ausztria-szerte felel a vadkárokért.
A kártérítési kötelezettséget a Karintiai Vadásztörvény 74. §, 2/a bekezdése foglalja magába: ”A vadászterületen belül a vadakért teljes mértékben és az emiatt elmaradt bevételekért, valamint a háziállatokban okozott kárért (vadkár) a vadásztársaság felel.”
Az itt fennálló esetben teljesen elegendő volt az, hogy a sólymok a postagalambokat közvetlen a galambdúc és a vadászterület közelében ölték meg. Az ítéletet a vadász megfellebbezte, azt az illetékes bíróság elutasította és a március 24-én kiadott végzésében a kiszabott pénzbüntetés megfizetésére kötelezte.
A cikkíró még megjegyzi: „Ha a védett farkasok által okozott kárt meg kell téríteni, akkor a védett ragadozó madarak által a háziállatokban okozott kárt is téríteni kell.” Ezekért is felelősséget kell vállalni valakinek.
Az egész galambászvilág szenved a szakszerűtlenül és értelmetlenül elszaporított ragadozó madarak miatt. Nem kevés azok száma, akik pont a ragadozók pusztításai miatt adták fel a galambászatot. Német felmérések szerint az utóbbi évek létszámcsökkenésében legkevesebb 20 százalék azoknak az aránya, akik az ő általuk becézett „levegő görényei” miatt álltak félre.
Dr. Mentzel, a Német Postagalamb Szövetség elnöke néhány évvel ezelőtt kemény harcot vívott az illetékes hivatalokkal. Szembe szállt azzal a tévhittel, hogy a ragadozók csak a beteg, nem életre való állatokat ölik meg. Ez nagy tévedés! Rendszerint a kiválóan versenyző, díjakat repülő, értékes galambokat
fogják meg és falják fel.
fogják meg és falják fel.
A német szövetség bizottságot hozott létre annak felkutatására, mi lehet az oka ennek a természeti torzulásnak. A bizottságot Herbert Wieden solingeni postagalambász vezette, akit mi magyarok is jól ismerünk és tőle tudjuk, hogy 2011-ben 16 nagyon kiváló évest hagyott meg a tavaszi versenyekre, melyeket azonban a héják a versenyek kezdete előtt egytől-egyig leütöttek a saját portáján és felfalták.
A bizottság annyit tudott elérni, hogy ahol a négyzetkilométerre eső ragadozó létszám több a megengedettnél, annak kilövésére engedélyt lehet kérni. Dr. Mentzel arra is kitért, hogy ez a veszély szélesebb a galambászattól. Az erdőkben már alig vannak énekes madarak és ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a német madarászok az oly kedvelt pintyet (tölgypinty), a stiglicet, kendericét odahaza tenyésztik, és az utódokat kiengedik a szabadba.
A pinyet, aminek Németországban ma is nagy rajongótábora van, októberben és november közepéig szabad befogni a kiváló éneke miatt. Ezért fiatal pintyet kell felnevelni és kiengedni az ottani pintyeseknek (Dr. Peter Krägenow – Der Buchfink).
A pintyezés, mivel az egyik legszebben éneklő magevőnk, régebben náluk is kedvelt volt. Hermann Ottó azt írta a könyvében: „jó pintynek tehén az ára”. Egyértelmű tehát, hogy sokakat érint ez a szakmaiatlan, a természetnek ártó, meggondolatlan szabályozás. Tenni kell ellene, mert különben erről is elmondhatjuk: „az unokáink sem fogják látni!” (Varga Antal) ♦
forrás www.a-postagalamb.hu